Facebook
Instagram

Római Katolikus Egyház


egyhazas

2686 Galgaguta, Isteni Irgalmasság templom, Kossuth utca 65/b.

Isteni Irgalmasság Templom – Galgaguta honlapja itt elérhető

irgalmassag@gmail.com

Római Katolikus Egyház

A mintegy száz fős galgagutai római katolikus egyházközség lelkes tagjaként szeretném bemutatni az új templomunkat, az egyházközség – és rajta keresztül tulajdonképpen a település életét is. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megismertessem ezt a kis nógrádi falut az érdeklődőkkel, továbbá hogy valamelyest hozzájáruljak az Isteni Irgalmasság tiszteletének terjesztéséhez, és – nem utolsó sorban – hogy megoszthassam másokkal személyes tapasztalatomat arról, hogy manapság is történnek csodák. Az ugyanis, hogy a Galga-patak partjától nem messze, egy nem is olyan régen még gazzal, bozóttal benőtt területen most egy gyönyörű templom emelkedik, valóban csoda.

Templomunk története nem nyúlik vissza túlságosan messzire: hosszú-hosszú időn keresztül az 1777-ben épült evangélikus templom harangja egyedül szólt a településen. A katolikus hívek ugyanis 1983-ig a szomszédos településre, Bercelre jártak át szentmisére. Később a helyi baptista imaházban, illetve rövid időre a művelődési házban kaptunk helyet. Mindeközben egyre nőtt a vágyódás egy saját templom iránt.

Végül 1993-ban egy – korábban műhelynek használt – faházat sikerült megvásárolni, és a lehetőségekhez mérten a katolikus istentiszteletnek megfelelően berendezni. Igyekeztünk minél otthonosabbá tenni, és büszkék voltunk, hogy a mellette felállított vasszerkezetű haranglábból végre a katolikus harangok is köszönthették a falut és hívogathattak a vasárnapi szentmisére. Szerettük ezt a kis épületet – annak ellenére, hogy télen elég hideg volt, nyáron viszont gyakran szinte elviselhetetlenül meleg –, hiszen végre a saját „házunkban” lehettünk. Ugyanakkor elég kicsinek bizonyult ez a faház: istentiszteletre ugyan alkalmas volt (bár ünnepek idején azért próbára tettük a befogadóképességét), a közösségi élet gyakorlására azonban nem volt hely. A pici udvaron pedig elég nehéz volt körmenetet tartani, hiszen nagyobb létszám esetén a ministránsok szinte utolérték a hívek utolsó sorait….

Így aztán fokozatosan megérlelődött a templomépítés szándéka, bár tisztában voltunk azzal, mekkora fába készülünk vágni a fejszénket – és őszintén megvallva, voltak kétségeink is.

Sok-sok bátorításra végül 2005 áprilisában Guzmics György salgótarjáni mérnök tervei alapján megkezdődött az építkezés. Ezt persze megelőzte a terület teljes kitakarítása, és feltöltése. A tervezés szakaszában egy kör alakú virágágyás jelezte a majdani templom helyét, amelyhez a régi templomtól körmenetben vonultak át a hívek, így kérve áldást a tervezett beruházásra. Megható pillanat volt….

Az már a kezdet kezdetén eldőlt – József Atya ötlete nyomán –, hogy a felépülő templom az Isteni Irgalmasság tiszteletére szentelőjék fel. Bár a település és vele együtt korábbi kis templomocskánk védőszentje Szent Márton püspök, akit egyébként továbbra is védőszentünknek tekintünk, átéreztük, hogy óriási kegyelemre, és – valljuk be őszintén – szinte csodára lesz szükség, hogy egy ilyen kicsi közösség egy nem túl jómódú vidéken fel tudjon építeni egy templomot, méghozzá belátható időn belül.

A templom ingyenes tervezés mellett, sok-sok kisebb-nagyobb adománnyal, támogatással, és rengeteg társadalmi munkával épült.

Kaptunk lelki támogatást, imát és anyagi természetű segítséget egyaránt, mind belföldről, mind pedig a határokon túlról – magánszemélyektől, vállalkozóktól és cégektől, illetve az Egyházmegyétől is. Volt, aki kisebb-nagyobb összeggel segített; voltak, akik jótékonysági estet szerveztek Budapesten, amelynek a bevételét nekünk ajánlották; volt, aki a munkagépét ajánlotta fel, és nagyon sokan voltak, akik a két kezük munkáját; voltak cégek, melyek az építőanyagot biztosították kedvezményesen. Mindenkit felsorolni lehetetlen lenne anélkül, hogy valakit kihagynék, ezért meg sem próbálom. Örömmel állapítottuk meg, hogy az emberekben ott él Isten irgalmas, segítő szeretete.

Minden egyes alkalommal, amikor belépünk a templomba, vagy csak elmegyünk előtte, hálával gondolunk azokra, akik segítettek a csoda életre keltésében. Minden évben az Isteni Irgalmasság vasárnapján értük ajánljuk fel a búcsúi szentmisét. Azt is örömmel állapítottuk meg, hogy a templomépítés nagy összefogással valósult meg: a katolikus közösségen belül éppúgy, mint a helybeli felekezetek, valamint a környező – közelebbi, vagy éppen távolabbi – települések részvételével.

Bár említettem, hogy senkit sem akarok konkrétan megnevezni, egyvalakivel mégis kivételt kell tennem: Czombos József Atya az, akinek a legnagyobb hálával tartozunk, hiszen ő volt az, aki megálmodta a templomot, összefogta az egész építkezést, megszerezte a támogatásokat …. és aki újra és újra felrázott minket és eloszlatta a kételyeinket, ha valamilyen sikertelenség miatt elcsüggedtünk. Mert ilyesmi is előfordult ugyan, de ez már a múlté…

A templom tehát folyamatosan épült és szépült. S mivel a régi épületet el kellett adni, szerettünk volna minél előbb „beköltözni”- ez végül 2006 Karácsonyán következett be. A padló és az oltár még burkolat nélkül, a padok lefestetlenül, a falakon lámpatestek helyett csupasz villanykörték – mégis az volt a legszebb Karácsony az életünkben.

A munka folytatódott, belül és kívül egyaránt. A templom gyakorlatilag egy épületegyüttes: a templomtér mellett található a közösségi terem, ahol végre tarthatóak különféle összejövetelek, készülhetünk a gyerekekkel, fiatalokkal az ünnepekre, szentmisékre, és ami – szükség esetén – egybe is nyitható a templomtérrel, jócskán megnövelve így a befogadóképességet. Hála Istennek jó néhány alkalommal volt is már szükség erre a megoldásra! Található még egy kisebb helyiség, ami alkalmas a megpihenésre, a visszavonult, csendes beszélgetésekre. Jelenleg a gyóntatás is itt történik. Fentiekhez kapcsolódik természetesen egy vizesblokk is.

Elkészült továbbá a parkoló és a templom előtti kövezett tér, megtörtént az épületet körülvevő, mintegy 5600 m2-es park rendezése, füvesítéssel, fásítással, rózsaültetéssel. Lassan minden elnyerte végső formáját.

A szentelést 2007. június 17-én, a délután 4 órakor kezdődő szentmise keretében végezte dr. Beer Miklós Püspök Atya. A környező falvakból gyalogos zarándoklattal érkeztek a testvérek, lobogókkal, népviseletben. A nyári forróság ellenére rengetegen gyűltünk össze. Csodálatos nap volt.

És hogy mi történt azóta? Meg kell állapítsuk, hogy a templommal együtt a közösség is épült. Néhány helybéli katolikus testvérünk a munkálatok által találta meg az igazi helyét a közösségben, és az építkezés befejezését követően is velünk maradt. Az azóta eltelt idő során is több új tag csatlakozott a hívekhez, de más településekről is szívesen jönnek hozzánk, sőt még távolabbi országrészek zarándokcsoportjai is felkeresik templomunkat. Végre méltó módon hozzá tudunk járulni a minden évben megtartott ökumenikus imahét programjához is. Az eltelt több mint 2 és fél évben otthont adhattunk esküvőknek, számos keresztelőnek, elsőáldozásnak – és reményeink szerint hamarosan bérmálkozásnak is.

A továbbiakban is szeretettel látunk mindenkit: akár részt szeretne venni a szentmisén, vagy a hétfő esti szentségimádáson, akár csak erre jártában nézné meg a templomot.