Múltidéző szüret Galgagután

Múltidéző mulatság Galgagután

Galgaguta. Ezen a Galga-menti vidéken ma már inkább hagyományőrzés, mint gyakorlati valóság. Hiszen az igazi, az embereknek egész éves munkát adó szőlőművelés a múlt ködébe veszett. Pedig annak idején pompás ültetvények sorakoztak itt, a domboldalakon, a völgyekben. Ám százharminc esztendeje egy szörnyű pusztítás, a filoxéria-járvány minden álmot tönkretett. A szőlők közel száz százalékát kipusztította ez a sárgás színű féregfajta. Onnan pedig nem volt teljes újjáéledés. De akik most, a szombati galgagutai szüreteken mulattak, nem a múltat siratták. Sokkal inkább örvendtek a közösségnek, az összetartó erőnek, ami évente néhányszor igen mutatósan adja tudtára országnak és világnak, Nógrád eme déli táján a dolgos emberek vigadni is képesek. Szólt a kisbíró dobja, hangzott a tréfás szöveg, kacagott a népviseletet öltött tömeg. Jöttek a lovasok, kocsira szállt a gyönyörű bíróné asszony meg a délceg ura, és a menet körbevonult a falun, a legények az út mentén felsorakozott érdeklődő népet, a porták elé kitett lócákról integetőket buzgón kínálták a pirosló borral. És a mulatság késő éjszakáig tartott, rendületlen lelkesedéssel.