Facebook
Youtube
Instagram

Köszönet a gyógyító szeretetért!

Hugyecz Jánosné tollából

Köszönet a gyógyító szeretetért

Férjemmel együtt a hetvenes éveinket tapossuk. Az időskor mindkettőnknél magával hozta az ezzel járó kellemetlenségeket, terheket, nem beszélve a betegségekről.
A múltunk ma már csak szép emlék. Életünk aktív szakaszában minden sikerült, amit tiszta szándékkal akartunk. Talán, ezért is hittünk abban, hogy majd az öregkor tökéletes tükre lesz a múltunknak.
Sajnos, nem így történt!
Életünk jelenlegi szakasza bánattal, bajokkal és betegségekkel köszöntött ránk. Orvosi beavatkozások, vizsgálatok tömkelegével kellett és kell jelenleg is megbírkóznunk.
Nem gondoltuk volna, hogy ilyen küzdelmekkel teli életet élve is érhet még bennünket pozitív meglepetés, gondoskodó szeretet – a betegségünkkel kapcsolatban.
Márpedig így történt!
Örömmel számolok be egy izgalmas vizsgálatról, amelyet beteg férjemmel együtt éltünk át a napokban. 2016. Július 28-ra beutalót kaptunk a salgótarjáni Szent Lázár Megyei Kórház izotópdiagnosztikai Laboratóriumába egy áttekintő csontszcintigráfiai felvétel készítésére.
Mindkettőnkben hatalmas volt a feszültség a vizsgálatok, no meg az eredmények miatt.
Az út, Galgagutától Salgótarjánig végtelen hosszúnak tűnt. Úgy éreztük, sosem érünk oda, a “tettek színhelyére”. Az izgalom csak akkor hágott igazán a tetőfokra, amikor megláttuk a kórház magasba szökkenő épületét. Majd beérve a diagnosztikai laborba, csend és rend köszöntött ránk. Egy kedves asszisztensnő, elkérve ambuláns lapjainkat a szükséges dokumentumokkal együtt, a várakozási helyre vezetett. Az itt töltött idő alatt olyan “munkáskollektívával” ismerkedtünk meg, hogy egyszer csak azt vettük észre, a nyugalom lett úrrá rajtunk. A csapatot öt asszisztens és egy főorvosnő alkotta, akiknek precíz, szakmai tudással felvértezett munkáját látva, már elfelejtettük a félelmünket.
Mindegyikük, szinte, mint a szél fuvakllata, suhant egyik helyiségből a másikba. Ott, a diagnosztizáló gépeken fekvő betegekről alapos odafigyeléssel készítették a felvételeket.
Tudásuk és a “mesterfokon” végzett munkájuk mellett melegséggel töltött el bennünket mosolygó arcuk, a betegek kedves megszólítása és a hozzánk fűződő szeretetteljes kapcsolatuk. Mi, laikus betegek, ezt tapasztalva úgy éreztük, nagy baj itt már nem lehet.
Közben, szót fogadva az asszisztens n ővérkék kéréseinek, elvégeztük az előkészítéshez szükséges tennivalókat. Bizonyos idő elteltével, mi is a gépek “hatalmába” kerültünk.
De ekkor már nyoma sem volt a rettegésnek, hiszen ott álltak mellettünk ők, akik nagy odafigyeléssel végezték teendőiket.
A vizsgálatokra a koronát végül dr. Tombácz Adrienn főorvosnő tette r á. A felvételek alapos értékelésével megállapította mindkettőnk diagnózisát.
Mosolygó arccal, tapintatos közléssel tudtunkra adta a félve várt eredményt: “a jót is és a rosszat” – ahogy ő fogalmazott.
Sok főorvossal volt már találkozásunk az eltelt idők folyamán, de őt sosem fogjuk elfelejteni. A kedvességtől sugárzó lényét és megnyugtató, jó tanácsokat adó szavait örökre a szívünkbe zártuk.
Mind a hatuknak (öt asszisztens, egy főorvosnő) hálásan köszönjük a csodálatos együttműködést és szeretetük kifejezésének számtalan megnyilvánulását!
Így kell! Igebn, azt hiszem, így kellene mindenhol végezni az embernek a hivatásából adandó munkáját! Ez megerősítené a betegek bizalmát a gyógyulásukban!
Hálás köszönet a munkájukért:
Hugyecz Jánosné
tanítónő
Galgaguta

Leave a comment

Your email address will not be published.

*